2014.július 2. Kőszeg Jézus Szíve templom
Hat órai harangszóra, csomagok az autóba. Imádság után áldás, keresztre és zarándokra,
s indulunk a hosszú útra. Kőszeg városát elhagyva, az Andalgón andalogva, érkezünk meg Rőtfalvára.
Kirschlag határában áll egy szép határkő, a nagy Magyarország határát jelölné, ha a gaz, a csalán közben be nem növé. Imre gyorsan, fürgén vágja, kaszabolja…pár pillanat, s a kő tisztán áll, ragyogva.
A városba érve a templomba megyünk, hogy utunkhoz az Úrtól új erőt merítsünk.
Emelkedők során küzdjük át magunkat, így érünk Krumbachba, első szállásunkra.
Nem vártak bennünket, a templom bezárva, így a szentmise a hálószobánkban.
De, hogy mondta Jézus: Ahol ketten-hárman összegyűltök a nevemben, én is ott vagyok köztetek.
Zsolozsma és villanyoltás s a megérdemelt pihenés jönne, de nem jön álom a szememre.
Gondolkodom vajon mi lehet az oka? vagy a derékalj túl kemény? vagy a fáradság volt kevés? Mire eldöntöttem volna, elaludtam imádkozva.
Második nap:
Reggel ötkor ébresztő, álmos csoportnak készülő. Hatkor zsolozsma s indulás, az országúton kaptatás. Felfelé vezet az utunk, rózsafüzért imádkozunk. Ahogy fogynak a tizedek, úgy fogynak a kilométerek. Fáj a lábunk, de nem bánjuk, közelebb jutunk Máriához.
Imádkozva, beszélgetve érkezünk Gloggnitzba, a második szálláshelyre. A templom nyitva vár bennünket, míg István és Zoli Atya felkészülnek, addig elcsendesedve ráhangolódunk a szentmisére.
A legszentebb áldozat bemutatása segít, hogy lélekben is közelebb jussunk égi Édesanyánkhoz.
Szálláshelyünk a közelben, egy szép színházteremben.
Harmadik nap:
Reggel sokáig pihenés, csak 7 órakor kezdődik a zarándoknak a menetelés.
Zsolozsma az udvaron, s indulhatsz az utadon. Ma péntekre virradt a nap, keresztutat imádkozhatsz. Keresztutunk egy-egy állomása az útba eső kápolnák s keresztek sora.
Schwarza parti város, úgy hívják Payerbach, ha mindent megettél, itt most vásárolhatsz.
A városban Gábor és egy szép park várt ránk, jólesett pihenni, az árnyékot adó fáknál.
A pihenő után, Zoli atya jóvoltából, gördeszkás bemutatót láttunk. Mindjárt tanítvány is akadt, így gördeszkás kísérettel folytattuk utunkat.
A Schwarza völgyében járunk, a jó Istennek hálát adunk , megköszönjük ezt a gyönyörű világot, melyet Ő nekünk ajándékozott. A kilátóponthoz felkapaszkodva integetünk társainknak, akik a folyó mellett haladnak.
Az autóspihenőben oltár készül sietősen. A természet templomában bemutatott szentmise áldozat felejthetetlen élmény marad. Ádám, mint csengő debütál /csiling, csiling/, az arcunkra mosolyt csalván.
Keresztutunk utolsó állomása, szálláshelyünk határa. Szállásunk egy vendéglőben, trófeákkal ékesített étteremben. Kellemes meglepetés, a szálláshoz meleg vacsorát is kapunk .
Zsolozsma után gyorsan elcsendesedik csoportunk.
Negyedik nap:
4 órakor ébresztés, zsolozsma és útra kelés. Pontosan kell érkeznünk, de előtte még a hegyen is átkelnünk. Két órát felfelé gyalogolunk fürgén, hogy az autóhoz s reggelihez érjünk.
A pihenő után jön a siratófal, nekem ez volt a legnehezebb szakasz. Meredek volt nagyon, nehéz minden lépés, a rózsafüzér segített, mire a fájdalmas titkok végére értem, addig a hegy tetejére értem. A siratófal végig emlékekkel, hálaadó táblák a zarándoklatokért, s emlékező táblák meghalt zarándoktársakért. Imára álltunk meg, emlékezve Miszori Zoli atyára, virágot helyeztünk el az emléktáblára. Ő végig velünk volt, sokszor emlegetve, mi és hogyan volt, mikor a zarándoklatot még Ő vezette.
Ádám nagyon fáradt, nem bír már lépni sem, két fiú kezéből gyorsan egy trón készül, és a fáradt Ádám trónolva jön velünk.
Mariazell előtt az utolsó pihenő, itt aztán utolért bennünket az eső. Úgy mondják a zarándoklatnak ez fontos kelléke, mert az égi áldás az esővel jön le. A búcsújáró templom még egy óra járás, indulni kell, mert esőben lassúbb a haladás.
Ahogy közeledünk, újra kisüt a nap. Zarándoktársaink az úton már várnak, autóbusszal jöttek
értünk, hogy a Magyarok Nagyasszonyát együtt köszönthessük.
Templom előtt várunk a bebocsátásra, a mariazelli prior áldására. Kísérő papjaink bementek előre, hogy felkészüljenek az ünnepi misére.
A prior nem ér rá, fontos vendége van, ezért István és Zoli atyák vezetésével vonulunk be a templomba. A bevonulásunk szép és ünnepélyes, könnyező szemekkel gyönyörű az ének:
Köszönteni jöttünk s hálát adni Néked égi Édesanyánk és kérni is Tőled. Oltalmazd családunk, kis közösségünket, hazánkat és egész nemzetünket, esdd ki szent Fiadnál a békét számunkra.
A szentmisében buszos és gyalogos zarándokok együtt imádkoztunk, s a szentbeszédben házifeladatot is kaptunk. Ha hazaérkezünk, sok helyen mondjuk el, fontos, hogy a lakásban a Szűzanya képe a főhelyen legyen. S ne csak a lakásban, de a szívünkben is a legfontosabb legyen.
A templom előtt még egy utolsó csoportkép, s köszönet a zarándoklatért. Köszönjük azoknak akik megszervezték, s négy napon keresztül testi-lelki gondunkat viselték.
A jó Isten áldása vigyázza éltüket, hogy még sok szép úton kísérhessenek, sokakat vezethessenek el a Szűzanyához, a Mariazell-i Magyarok Nagyasszonyához.
Az autóbusznál kellemes meglepetés várt ránk: István atya gondoskodó jósága várt bennünket egy finom vacsorára.